Vendégposzt következik ATGC jóvoltából.

Néhány hete akadtam rá az alábbi cikkre, amit egy ismerősöm osztott meg egy népszerű közösségi oldalon:

http://www.szabadonebredok.hu/citrom-es-szodabikarbona-a-gyogyito-paros/

Volt biológus-, és leendő vegyészhallgatóként furcsálltam, hogy minek keverne össze bárki is citromlevet szódabikarbónával, aki legalább középiskolai szinten tanult kémiát, ám elolvasva nem ez az egyetlen furcsaság a cikkben. Éppen ezért most bekezdésenként elemezném végig ezt az irományt, mert ez itt kérem, egy kincsesbánya. (A cikk nyelvezetét szándékosan nem kommentálom: hagyjuk meg ezt az élvezetet a bölcsészeknek.)

Az írás rögtön azzal indít, hogy Dr. Marty Pagel az amerikai egészségügyi minisztériumtól 2 millió dolláros támogatást kapott, hogy a szódabikarbóna hatását vizsgálja, mellrákos betegek esetében. Így egy átlagember rögtön arra asszociál: ez a cikk tudományos igénnyel íródott, és lám, még az amerikai állam is támogatja az ilyen jellegű kutatást, tehát nyilván van benne valami igazság. Nos, a szomorú tény az, hogy Dr. Marty Pagel kutatásának, melyhez ezt a nagyösszegű támogatást kapta, nem túlságosan sok köze van a szódabikarbónához - Dr. Marty Pagel ugyanis azt kutatja, többek között az amerikai államtól kapott pénzből, hogy hogyan lehet MR vizsgálat segítségével (kémiaiul NMR, nuclear magnetic resonance, vagy mágneses magrezonancia, csak ettől kifutnak a világba a betegek) hatékonyan kimutatni egy szövet különböző tulajdonságait, mint például a pH-ját. Ehhez kapcsolódik, hogy a tumor savtartalmát megmérve az orvosok képesek lesznek arra, hogy megfigyeljék az olyan személyre szabott (!) terápiák hatékonyságát, mint amilyen a tumorok szódabikarbónával való kezelése. Ugyanezen eljárás segítségével akár a még meg nem kezdett kemoterápiás kezelés hatékonysága is megjósolhatóvá válik. Tehát Marty Pagel nem nagyon foglalkozott szódabikarbónával, és meg vagyok győződve, hogy ha megkérdeznék, hogy érdemes-e citrommal keverve fogyasztani azt, ő is meglepve nevetne.

A második bekezdés azzal foglalkozik, hogy a rák elleni terápiákat sok minden befolyásolja: ebbe alapvetően nem tudok belekötni, hiszen ezeket az általános dolgokat minden orvos elismerné. Talán még a biotermékek promotálását emelném ki, de erről majd írok egy külön bejegyzést.

A harmadik bekezdésben megint súlyos csúsztatások vannak, és akkor lehet, hogy finoman fogalmaztam. A tudomány mai állása szerint a

szódabikarbóna nem képes gyógyítani a rákot.

Azt, hogy a szódabikarbóna ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, főként Dr. Tullio Simoncini, egy alternatív gyógyászattal foglalkozó orvos terjeszti. Ő azon a véleményen van, hogy a rákot egy bizonyos Candida albicans nevű gomba okozza, ám ezt semmiféle tudományos magyarázat nem támasztja alá: sem rákban elhunyt személyek, sem laboratóriumi állatok rákos szövetében, és más szöveteikben sincs jelen. Arra, hogy a rák "gombához hasonló", a cikk is hivatkozik.
Azonban az igaz, hogy a rákos szövetek ellúgosítása tényleg hozott pozitív eredményeket, és ez az ellúgosítás tényleg szódabikarbónával történt, tehát a cikk szerzője ezen a ponton nem téved. Ám ezt a célzott terápiát csak egereken alkalmazták és tesztelték, embereken sosem, illletve nagyon kevés tudományos igénnyel elvégzett ilyen jellegű klinikai kísérletről tudunk, de Robert J. Gillies vizsgálata valóban egy ezek közül. A szódabikarbóna azonban nagy dózisban veszélyes is lehet, és nem csak jótékony hatásai vannak, ám ezt a szerző elfelejti megemlíteni.

A limonoidoknak tényleg van gomba és vírusellenes hatása, és anti-karcinogén (rákellenes) is. Ilyen limonoid a limonén (angolul limonin). Ez a vegyület hasznos, értékes, antibakteriális, antivirális, anti-karcinogén hatása is van, tehát itt a cikk nem téved. Ám ha limonént akarunk fogyasztani, akkor azt elsősorban nem a citrom húsában vagy héjában kell keresnünk: a legnagyobb limonén-koncentráció a citrom magjában van. Tegye fel a kezét aki a citrommagot a limonádéjába préseli! Na ugye.
A cikk még kiemeli a citrom magas C-vitamin tartalmát is, de ez talán senkinek nem újdonság. A citrom egészséges és finom. Személyesen is nagy rajongója vagyok, fogyassza mindenki egészséggel, a citrom jó.

Ezután a citrom lúgosító hatásáról esik szó. A lúgosító diéták tényleg olyan gyümölcsnek tartják, amely segíti a diétájukat, pedig tele van savval. Kissé ellentmondásos. Ám a lúgosító diéta úgy butaság, ahogy van, ám erről van egy remek, magyar nyelvű írás, melyet a források közt linkeltem is: akit érdekel, olvassa el. Tehát ez ismét nem egy erős érv.

És elérkeztünk a cikk végére, ahol javasolnak egy receptet is: fél citromból limonádé, és ehhez egy kanál szódabikarbóna - és itt kezdődik a mókás rész. A citromban, a limonénen kívül, van egy sokkal közismertebb vegyület: a citromsav. Ha citromsavat szódabikarbónával keverjük, az alábbi kémiai egyenletet megy végbe:

H₃C₆H₅O₇ + 3 NaHCO₃ -> Na₃C₆H₅O₇ + 3 CO₂ + 3 H₂O

Vagyis a citromsav elreagált a szódabikarbónával - víz, szén-dioxid, és a citromsav sója keletkezik. Tehát a receptet elkészítve egyetlen "értékes" vegyület marad az italunkban: a nátrium-citrát (természetesen megtalálhatóak még benne a citrom egyéb "összetevői" is, de ezekről már fentebb írtam.) Ez a gyomorba érve találkozik a gyomorsavval, mely jelentős részben sósav. A sósav nagyon erős sav (a gyomor pH-ja kettes körüli érték), könnyedén képes protonálni a citromsav sóját, tehát ez ismét citromsavvá alakul:

Na₃C₆H₅O₇ + 3 HCl -> H₃C₆H₅O₇ + 3 NaCl

azaz visszakaptuk a kiindulási savat, meg némi konyhasót.

Tehát körülbelül annyi történt, mintha sós citromot ittunk volna. Ha valaki nem hiszi el, hogy a fenti reakció végbemegy, akkor érdemes keresni egy kis szódabikarbónát meg citromlevet a konyhában, és összeönteni őket. Csinosan pezseg. Azoknak, akiknél nincs alapanyag, vagy egyszerűen lusták elvégezni, álljon itt egy videó.

Bizony, ez a pezsgés nem a varázslat része, nem a reakció, amitől hatékony lesz a gyógymód: egyszerű szén-dioxid. Ugyanaz, ami a szódában okozza a pezsgést, és amitől megfulladunk a borospincében.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a szódabikarbónának és a citromnak külön-külön lehet egészségjavító, sőt, akár anti-karcinogén hatása is. De amint összekeverjük őket, a szódabikarbónát elvesztjük, és végül csak a citromot kapjuk (meg némi sót, de az nagyon nem fog megártani). Az is elmondható, hogy szódabikarbóna túlzott, illetve kontrollálatlan fogyasztása több kárt okozhat, mint hasznot (pl. nátrium tartalma miatt emeli a vérnyomást az arra érzékenyeknél).

Végezetül álljanak itt a források, melyet a fenti cikk megírásához használtam:

http://azcc.arizona.edu/node/4187
http://www.cancer.org/treatment/treatmentsandsideeffects/complementaryandalternativemedicine/herbsvitaminsandminerals/sodium-bicarbonate http://cancerres.aacrjournals.org/content/69/6/2260 http://en.wikipedia.org/wiki/Limonoid                                                                               http://www.limonin.com/natural-sources.php http://alimento.blog.hu/2013/12/11/a_ph_kamu_lugosito_etrend_ii_resz

Szegedi vegyészhallgatók gondolatai a világról, az életről, az univerzumról, meg mindenről, kémiával (és esetenként egyéb nyalánkságokkal tarkítva). A célja nem az, hogy felkészítsen emelt szintű kémiaérettségire, inkább Internet népének™ lakóit célozza, mítoszokat, és nettó faszságokat hülyeségeket szétoszlatandó. Meg úgy általában.

Jogot formálunk arra, hogy olyan írások is napvilágot lássanak, melyeknek semmi köze robbanó, lángoló, vagy toxikus anyagokhoz, de még csak számok sem szerepelnek benne. Induláskor ezt még rögzítjük, aztán a jövőben persze lehet hogy majd baromira nem tartom magam ehhez, de elképzelhető hogy lesz majd egy rövid kémiai ismeretterjesztő írás-sorozat-szerűség-whatever, csak a poén és az életérzés kedvéért, na meg persze azoknak, akiket ha csak rendkívül halovány módon is, de érdekli a téma. Az meg majd kiderül, hogy milyen gyakran lesznek írások, és kitől... és hogy mennyire lesznek érdekesek.