Vendégposzt következik ATGC jóvoltából.

Néhány hete akadtam rá az alábbi cikkre, amit egy ismerősöm osztott meg egy népszerű közösségi oldalon:

http://www.szabadonebredok.hu/citrom-es-szodabikarbona-a-gyogyito-paros/

Volt biológus-, és leendő vegyészhallgatóként furcsálltam, hogy minek keverne össze bárki is citromlevet szódabikarbónával, aki legalább középiskolai szinten tanult kémiát, ám elolvasva nem ez az egyetlen furcsaság a cikkben. Éppen ezért most bekezdésenként elemezném végig ezt az irományt, mert ez itt kérem, egy kincsesbánya. (A cikk nyelvezetét szándékosan nem kommentálom: hagyjuk meg ezt az élvezetet a bölcsészeknek.)

Az írás rögtön azzal indít, hogy Dr. Marty Pagel az amerikai egészségügyi minisztériumtól 2 millió dolláros támogatást kapott, hogy a szódabikarbóna hatását vizsgálja, mellrákos betegek esetében. Így egy átlagember rögtön arra asszociál: ez a cikk tudományos igénnyel íródott, és lám, még az amerikai állam is támogatja az ilyen jellegű kutatást, tehát nyilván van benne valami igazság. Nos, a szomorú tény az, hogy Dr. Marty Pagel kutatásának, melyhez ezt a nagyösszegű támogatást kapta, nem túlságosan sok köze van a szódabikarbónához - Dr. Marty Pagel ugyanis azt kutatja, többek között az amerikai államtól kapott pénzből, hogy hogyan lehet MR vizsgálat segítségével (kémiaiul NMR, nuclear magnetic resonance, vagy mágneses magrezonancia, csak ettől kifutnak a világba a betegek) hatékonyan kimutatni egy szövet különböző tulajdonságait, mint például a pH-ját. Ehhez kapcsolódik, hogy a tumor savtartalmát megmérve az orvosok képesek lesznek arra, hogy megfigyeljék az olyan személyre szabott (!) terápiák hatékonyságát, mint amilyen a tumorok szódabikarbónával való kezelése. Ugyanezen eljárás segítségével akár a még meg nem kezdett kemoterápiás kezelés hatékonysága is megjósolhatóvá válik. Tehát Marty Pagel nem nagyon foglalkozott szódabikarbónával, és meg vagyok győződve, hogy ha megkérdeznék, hogy érdemes-e citrommal keverve fogyasztani azt, ő is meglepve nevetne.

A második bekezdés azzal foglalkozik, hogy a rák elleni terápiákat sok minden befolyásolja: ebbe alapvetően nem tudok belekötni, hiszen ezeket az általános dolgokat minden orvos elismerné. Talán még a biotermékek promotálását emelném ki, de erről majd írok egy külön bejegyzést.

A harmadik bekezdésben megint súlyos csúsztatások vannak, és akkor lehet, hogy finoman fogalmaztam. A tudomány mai állása szerint a

szódabikarbóna nem képes gyógyítani a rákot.

Azt, hogy a szódabikarbóna ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, főként Dr. Tullio Simoncini, egy alternatív gyógyászattal foglalkozó orvos terjeszti. Ő azon a véleményen van, hogy a rákot egy bizonyos Candida albicans nevű gomba okozza, ám ezt semmiféle tudományos magyarázat nem támasztja alá: sem rákban elhunyt személyek, sem laboratóriumi állatok rákos szövetében, és más szöveteikben sincs jelen. Arra, hogy a rák "gombához hasonló", a cikk is hivatkozik.
Azonban az igaz, hogy a rákos szövetek ellúgosítása tényleg hozott pozitív eredményeket, és ez az ellúgosítás tényleg szódabikarbónával történt, tehát a cikk szerzője ezen a ponton nem téved. Ám ezt a célzott terápiát csak egereken alkalmazták és tesztelték, embereken sosem, illletve nagyon kevés tudományos igénnyel elvégzett ilyen jellegű klinikai kísérletről tudunk, de Robert J. Gillies vizsgálata valóban egy ezek közül. A szódabikarbóna azonban nagy dózisban veszélyes is lehet, és nem csak jótékony hatásai vannak, ám ezt a szerző elfelejti megemlíteni.

A limonoidoknak tényleg van gomba és vírusellenes hatása, és anti-karcinogén (rákellenes) is. Ilyen limonoid a limonén (angolul limonin). Ez a vegyület hasznos, értékes, antibakteriális, antivirális, anti-karcinogén hatása is van, tehát itt a cikk nem téved. Ám ha limonént akarunk fogyasztani, akkor azt elsősorban nem a citrom húsában vagy héjában kell keresnünk: a legnagyobb limonén-koncentráció a citrom magjában van. Tegye fel a kezét aki a citrommagot a limonádéjába préseli! Na ugye.
A cikk még kiemeli a citrom magas C-vitamin tartalmát is, de ez talán senkinek nem újdonság. A citrom egészséges és finom. Személyesen is nagy rajongója vagyok, fogyassza mindenki egészséggel, a citrom jó.

Ezután a citrom lúgosító hatásáról esik szó. A lúgosító diéták tényleg olyan gyümölcsnek tartják, amely segíti a diétájukat, pedig tele van savval. Kissé ellentmondásos. Ám a lúgosító diéta úgy butaság, ahogy van, ám erről van egy remek, magyar nyelvű írás, melyet a források közt linkeltem is: akit érdekel, olvassa el. Tehát ez ismét nem egy erős érv.

És elérkeztünk a cikk végére, ahol javasolnak egy receptet is: fél citromból limonádé, és ehhez egy kanál szódabikarbóna - és itt kezdődik a mókás rész. A citromban, a limonénen kívül, van egy sokkal közismertebb vegyület: a citromsav. Ha citromsavat szódabikarbónával keverjük, az alábbi kémiai egyenletet megy végbe:

H₃C₆H₅O₇ + 3 NaHCO₃ -> Na₃C₆H₅O₇ + 3 CO₂ + 3 H₂O

Vagyis a citromsav elreagált a szódabikarbónával - víz, szén-dioxid, és a citromsav sója keletkezik. Tehát a receptet elkészítve egyetlen "értékes" vegyület marad az italunkban: a nátrium-citrát (természetesen megtalálhatóak még benne a citrom egyéb "összetevői" is, de ezekről már fentebb írtam.) Ez a gyomorba érve találkozik a gyomorsavval, mely jelentős részben sósav. A sósav nagyon erős sav (a gyomor pH-ja kettes körüli érték), könnyedén képes protonálni a citromsav sóját, tehát ez ismét citromsavvá alakul:

Na₃C₆H₅O₇ + 3 HCl -> H₃C₆H₅O₇ + 3 NaCl

azaz visszakaptuk a kiindulási savat, meg némi konyhasót.

Tehát körülbelül annyi történt, mintha sós citromot ittunk volna. Ha valaki nem hiszi el, hogy a fenti reakció végbemegy, akkor érdemes keresni egy kis szódabikarbónát meg citromlevet a konyhában, és összeönteni őket. Csinosan pezseg. Azoknak, akiknél nincs alapanyag, vagy egyszerűen lusták elvégezni, álljon itt egy videó.

Bizony, ez a pezsgés nem a varázslat része, nem a reakció, amitől hatékony lesz a gyógymód: egyszerű szén-dioxid. Ugyanaz, ami a szódában okozza a pezsgést, és amitől megfulladunk a borospincében.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a szódabikarbónának és a citromnak külön-külön lehet egészségjavító, sőt, akár anti-karcinogén hatása is. De amint összekeverjük őket, a szódabikarbónát elvesztjük, és végül csak a citromot kapjuk (meg némi sót, de az nagyon nem fog megártani). Az is elmondható, hogy szódabikarbóna túlzott, illetve kontrollálatlan fogyasztása több kárt okozhat, mint hasznot (pl. nátrium tartalma miatt emeli a vérnyomást az arra érzékenyeknél).

Végezetül álljanak itt a források, melyet a fenti cikk megírásához használtam:

http://azcc.arizona.edu/node/4187
http://www.cancer.org/treatment/treatmentsandsideeffects/complementaryandalternativemedicine/herbsvitaminsandminerals/sodium-bicarbonate http://cancerres.aacrjournals.org/content/69/6/2260 http://en.wikipedia.org/wiki/Limonoid                                                                               http://www.limonin.com/natural-sources.php http://alimento.blog.hu/2013/12/11/a_ph_kamu_lugosito_etrend_ii_resz